A világ közepén - New York ünnepi díszben

A tengeren túlra indulunk, sok a csomag, kombi taxit rendelünk a reptérig. A Passatba épphogy beférünk, a sofőr ki-be rakosgatja csomagjainkat, míg végül sikerül bezárnia a csomagtartót, persze a hátsó ülésre is kerülnek holmik.

A New York-i repülőtéren a sárga taxi sofőrje felnyitja a csomagtartót, majd elkezdi behajigálni bőröndjeinket, mintha csak rögbi labdákat dobálna. Miután a babakocsi is bekerült, rám néz: "That’s all?", vagyis "Ennyi?" – kérdezi. Ennyi. Amerikában vagyunk, itt mások a méretek. De sok minden más is más itt! A megérkezés például megdöbbentő és embertelen. A repülőtér levegőtlen várójában végeláthatatlan sor kanyarog, s míg más országokban a kisbabával utazókat előreengedik, itt erről szó sincs. Az útlevél ellenőrző pultnál ülő hivatalnok nem is köszön, unott arccal, flegmán mutat a kamerára, amibe bele kell nézni az írisz vizsgálathoz. Átterelődünk mindenhol, mint a marhák a vágóhídon.

Korizás a karácsonyfa alatt

De ilyen barátságtalan fogadtatás után is elvarázsol New York, a világ legizgalmasabb metropolisa. A várossal való ismerkedést a "Reszkessetek betörők"-ből és sok más filmből már ismert óriási karácsonyfa meglátogatásával kezdjük, a város szívében, a Rockefeller Centerben. A Manhattan középső részén található Art Deco stílusú épületek együttese szinte megközelíthetetlen az ünnepek előtt. A General Electric Building, a központ meghatározó felhőkarcolója alatt az évnek ebben a szakában naponta több százan perdülnek a jégre, hogy a város legnagyobb és legdíszesebb karácsonyfája alatt csúszkálhassanak. Nagyon sok amerikai csak azért keresi fel ilyenkor New York-ot, hogy lássa ezt a fát, és persze, hogy készítsen magáról egy képet a fenyő alatt. Ez persze nem egyszerű, mert az emberáradattól néha egyáltalán nem látszik a fa.

Shopping és a lócsiszárok

Az Fifth Avenue-n, azaz az Ötödik sugárúton is nehéz közlekedni. Itt a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, amit eddig csak a tv-ben láttunk, hogy hogyan hömpölyög az irdatlan tömeg a széles utcán. Bemenekülünk egy áruházba, ahol viszont meglepő nyugalom fogad. Bár karácsony közeleg, és sok a vásárló, senki sem siet, nem tolakszik, és az eladók is segítőkészek. Ráadásul bármilyen méretet keresünk, van belőle. A választék legalább olyan széles, mint maga a Fifth Avenue, és ahhoz képest, hogy New York egyik legelegánsabb bevásárlóutcájának márkás üzletében vagyunk, az árak is tűrhetőek. A Váci utcában drágább lenne.

A Times Square-re gyalog megyünk, jól esik a séta a jóval szellősebb mellékutcákon. Ki gondolná, hogy a világ egyik legismertebb tere, egyben a színházi negyed, a Broadway centruma, valamikor a kovácsok, az istállómesterek és a lócsiszárok központja volt. A teret a New York Times napilap székházának magas tornyáról nevezték el 1904-ben. Itt működött az első fényújság is, melyet szintén a híres napilap működtetett. A Times Square ma elképesztő fényárban úszik, mindenütt szemkápráztató neonok, fényújságok, mozgó falak. Sajnos a tömeg itt is akkora, hogy szinte magával sodor. Az egyik mellékutcában taxit fogunk, azaz egy jó ideig csak szeretnénk, mert itt ez legalább annyira lehetetlen, mint Pesten friss levegőt kapni a Combinón. Fél órás utcai harc, és trükközés után egy indiai maharadzsa XXI. századi reinkarnációja visz haza. Közel két óra alatt máris a kilencvenedik utcai hotelünk halljában vagyunk.

Sziget a dzsungelben

A sok nyüzsgés után egy kis nyugalomra vágyunk, így a Central Parkba indulunk. A város legnagyobb parkját 1858-ban hozták létre egy 340 hektárnyi lápos területen. Azóta félmillió fa fogadja azokat a New York-iakat, akik kocogni, gyalogolni, kerékpározni, kutyát sétáltatni, lovagolni, vagy csak egy szendvicset enni jönnek ide. A park nagy részén nincs autóforgalom, ami ebben a városban máshol elképzelhetetlen. Találunk itt tavakat, szökőkutakat, emlékműveket, kastélyt, obeliszket, bár a legtöbben nem a látnivalókért jönnek, hanem pihenni. A park mellett elterülő Museum Mile, azaz a „múzeum mérföld” szinte minden négyzetméterére jut egy világhírű gyűjtemény. Amerika Louvre-jában, a Metropolitan Museum of Art-ban a régi mesterek művei vonulnak fel az ókortól egészen napjainkig, az International Center of Photography a XX-XXI. századi fotóművészet remekeinek ad otthont, a különös formájú Solomon R. Guggenheim Múzeumban pedig a modern és a kortárs festészet számtalan mesterművét csodálhatjuk meg.

Pompa és Chinatown

A park másik végén áll az 1907-ben épített, és a száz éves jubileumra teljesen megújult Plaza Hotel. A 18 emeletes épület homlokzata francia reneszánsz stílusú kastélyra emlékeztet. A pompa persze nemcsak kívül, hanem belül is megragadó, vannak itt 18 szobás pazar lakosztályok, csiszolt üvegből készült díszes csillárok, vörös szőnyeges folyosók, aranyban úszó fürdőszobák, egyszóval néha már-már túlzó gazdagság. És persze pazar kilátás a Central Parkra. A szálloda bejáratával szemben konflisok várják a turistákat, de ebben a decemberi hidegben nem túl csalogató a lovas városnézés. Inkább a fűtött buszt választjuk, amellyel végigmegyünk a Broadway-n, Manhattan egyetlen ferde utcáján. A merőlegesen futó utak harmóniáját ez a széles sugárút töri meg, s amíg végig érünk rajta, ezernyi arcát mutatja meg. Másfél órányi buszozás után már megkordul európai gyomrunk, keressünk hát valamit, ami nem "burger". A Little Italy-ba igyekszünk, utunk a kínai negyeden át vezet.

Mintha hirtelen tényleg Ázsiában teremnénk, mindenütt kínai feliratok, keleti illatok, „pálcikás” éttermek. Közel százezer kínai lakik itt ma, így a kínai negyedbe nemcsak enni érdemes ellátogatni, hanem a keleti kultúráért is. Találunk itt érdekes kiállításokat, galériákat és persze kínai árukat is. Az olasz negyedbe a XIX. században érkeztek a szegény itáliai bevándorlók, akik akkoriban egészségtelen, levegőtlen, fénytelen bérházakban alakították ki ezt a mai napig eredeti olasz hangulatot. Bár ma már jóval kevesebb olasz él, és üzemeltet boltokat, éttermeket itt, mint korábban, mégis igazi nehézséget okoz, hogy melyik kisvendéglőt válasszuk ‘lasagná’-nk elfogyasztásához.

A jelképek

Manhattan déli csücskénél szállunk hajóra, hogy láthassuk Amerika egyik szimbólumát, a Szabadság-szobrot. A hajóút már önmagában is megérné a hideg, szeles kirándulást, hiszen a fedélzetről kiválóan lehet fotózni az egyre távolodó manhattani felhőkarcolókat, melyek közül fájdalmasan hiányoznak a magasba törő ikertornyok. A Szabadság-szobor a francia nép ajándéka Amerikának a függetlenségi nyilatkozat százéves évfordulójára, mely azonban csak 10 évvel a centenárium után, 1886-ra készült el. A 93 méter magas, fáklyát tartó nőalakot Frederick-Auguste Bartholdi francia szobrász tervezte, belsejébe 2001. szeptember 11-ig bejuthattak a turisták is. Jómagam 1993-ban, egy tekergős lépcsőt megmászva még a szobor koronájából nézhettem ki Manhattanre, ma már azonban csak a talapzatot járhatjuk körbe.

New York másik jelképe a Brooklyn-híd, melyet már metróval közelítünk meg. Apropó, metró: a városban összesen 1 142 kilométert utazhatunk a földalattikon, és eközben 469 állomást érinthetünk. Jó, ha odafigyelünk, mire szállunk fel, mert Manhattanben egy eltévesztett felszállással akár fél órára is a földalatti „foglyai” lehetünk, míg a vonat átér az East River folyó alatt a következő megállóig, Brooklynig. Oda inkább a híres hídon menjünk át. Az 1883-ban elkészült építmény a kor legnagyobb függőhídja volt, s akkoriban még két külön várost kötött össze, Manhattant és Brooklynt. Ez volt az első acélból készült kétszintes függőhíd. Alsó szintjén percenként több tucatnyi autó halad át, míg az „emeleten” csak gyalogosok, kocogók és biciklisek közlekedhetnek. A hídon hajdanán lovaskocsik és villamosok vitték át az utasokat.

A világ tetején

Bár van már a világon magasabb épület (itt, New Yorkban is volt, a lerombolt World Trade Center tornyai), mégis a világ legismertebb felhőkarcolója az Empire State Building. Ha nyitásra érkezünk, van esélyünk egy órán belül feljutni a toronyba, később csak több órás sorban állás után érhetünk fel. Az épület tetejére egy 46 méteres rudat emeltek, amely a léghajók kikötésére szolgált. Ma tv, rádió és műholdas antennák garmadája van itt. A 86. szintre gyorslift repít fantasztikus sebességgel, gyomrunk is jócskán liftezik. A kilátóból gyönyörűen látszik egész New York, az East River, a Hudson folyó és a környező összes sziget. Innen lehet csak igazán felmérni a város méreteit. Ha valakinek nem elég a kilátás, az épület összeszűkülő csúcsában, a 102. emeleten, 381 méter magasban már biztosan a világ tetején érzi magát. De ha valaki ide nem is merészkedik fel, New York-ban akkor is a világ közepén lehet.

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!