Hórafting Szlovákiában

A rafting fogalmát jó néhány éve ismerhetjük már, az elmúlt években pedig szinte divattá vált a vadvízi evezés. Tavasztól őszig a közeli Szlovénia, Ausztria vagy Szlovákia gyorsfolyású folyói vonzzák a könnyű adrenalintúra rajongóit. De hogy a kisebb és nagyobb gumicsónakok a téli időszakban se ásítozzanak tétlenül valamelyik garázs mélyén, egyesek kitalálták a hóraftingot, azaz a havas lejtőkön való hajózást.

Izgalommal és kiváncsisággal telve indultunk neki a Szlovákiába vezető 2-es útnak. A Magas- és az Alacsony-Tátra között fekvő kis falu mellett már a szálláskeresés is élmény volt. A hatalmas fenyők ágai 20 centiméteres hó alatt hajladoztak, az út mellett félig befagyott patak csordogált, és megérkezésünk előtt egy pazar jeges vízesésben is gyönyörködhettünk. Itt, a világ végi védett kis völgyben - a természetvédelmi terület közepén - bújt meg bájos vadászházunk, mellette befagyott tó, partján vadetetők, és mindenfelé hófehér, méteres hó. Délután a falu melletti sípályán megismerkedhettünk a hóraftinggal. A kis, általában néptelen sípálya kiválóan alkalmas az új sport kipróbálására. A téli „bugyogóba” öltöztetett 10-12 személyes raft-hajót a tányéros felvonóval a hegyoldal közepéig húzták fel. Innen indult a száguldás egészen a lejtő aljáig. Indulás előtt persze itt is bukósisakot kell húzni, mint a vadvizeken, egyéb védőfelszerelésre nincs szükség. A hajó viszonylag lassan indul el, a lejtő közepe táján viszont fel felgyorsul, a völgybe pedig már félelmetes tempóban érkezik.

Az első csúszás után megértettük, hogy vendéglátóink miért éppen ezt a pályát választották: a száguldó hajó megállításához ugyanis a szemközti domb segítsége is szükséges. A hajónak külön „csatornát” is építettek a domboldal szélén, nehogy elszabaduljon és a síelők közé csússzon. Az első lesiklás alkalmával még bátortalanul szálltunk be a hajóba, de másodszorra már kifejezetten kértük a segítőket, hogy jól lökjék meg a raftot, mielőtt útjára bocsátják. Egy-egy erőteljesebb csúszás után a szemközti domb nem is bizonyult elegendőnek a hajó megállításához, de ilyenkor az odalent várakozó tapasztalt segítő lefékezte a szinte röpülő gumicsónakot, megakadályozva, hogy a domb mögött megbúvó faluban kössünk ki.

De a napnak ezzel még korántsem volt vége. Fáradt és elfagyott végtagjainkat a besenovai termálfürdőben olvasztottuk ki. Nem mindennapi élmény a mínusz 18 fokos hidegben, egy szál fürdőnadrágban átballagni (vagy inkább átrohanni) a közel negyven fokos vízzel teli medencékhez. Másnap egy kis délelőtti csúszkálás után elindultunk a Csorba-tóhoz (Strbské pleso) vezető kisúton. A Magas-Tátra csúcsai csalogatóan bújtak elő a havas fák közül. A híres tátrai kisvasút állomása mellett leparkoltunk, innen gyalogoltunk a tóhoz és a sípályákhoz. A szép tóparton még ebben a nagy hidegben is sokan sétáltak. 1970-ben itt, a tó mellett tartották meg a sívilágbajnokságot. Erre az alkalomra épült a tájképet azóta is meghatározó óriási síugrósánc, valamint számos, akkoriban elegáns, mára egy kicsit megkopott szálloda. A sánc melletti lejtőkön most is sokan síeltek, a kétüléses felvonó viszont, amely a Soliskora visz fel, nem működött. Hogy miért, arra nem találtunk választ, hisz a hóviszonyokra igazán nem lehetett panasz.

A Csorba-tótól a Monarchia idején is népszerű téli-nyári üdülőhelyre, Tátrafüredre (a települést Ó-, Új-, Felső- és Alsótátrafüreddel együtt röviden Tátrafüferdnek szokták emlegetni) értünk. Mivel már erősen sötétedett, szállást kerestünk. Úgy döntöttünk, most az egyszer fejedelmi kényelemben fogjuk eltölteni kirándulásunk utolsó éjszakáját, ezért a legszebb külsejű, feltűnően elegáns épületet, a Magas-Tátra legpatinásabb monarchiabeli szállodáját, a Grand Hotelt választottuk. A kívülről korabeli stílust őrző épület belsője elkápráztatott pazar eleganciájával: a termeket óriási kristálylámpák világítják meg, a falakon korabeli festmények pompáznak, és szobánk - a cseresznyefa bútorokkal, a kényelmes bőrfotelekkel és a márványfürdőszobával - sem okozott csalódást. Vacsora után szállodánk kellemes uszodájában kényeztettük fáradt tagjainkat.

A reggel újfent meglepetéssel fogadott: szobánk ablakából a Hrebienok gyönyörű csúcsára láttunk. A Grand Hotellel szemközt indul az olasz tervezők által épített fogaskerekű vasút, amellyel a tarajkai (Hrebienok) sípályákhoz jutottunk. Itt található a Tátra egyik legnehezebb, fekete jelzésű sípályája, ahol nemzetközi versenyeket is szoktak rendezni. A pálya melletti felvonók itt sem jártak, síelni csak a fogaskerekű melletti kispályán, valamint a Smokovecre levezető erdei úton lehetett. Miután most nem is síelni jöttünk, a Tarajkáról induló gyalogútvonalon elindultunk kelet felé. A Zámkovsky menedékháznál finom forralt bort ittunk, majd - bízva a gyönyörű napsütésben - úgy döntöttünk, megpróbálunk feljutni a Tátra tetejére, a Lomnici-csúcsra. Miközben a fogaskerekű mellett visszasétáltunk Tátrafüredre, mellettünk szánkósok viharzottak el a télen ródli pályává alakuló erdei úton.

Válogasson kedvezményes sí ajánlataink között!

Legújabb cikkek

Még nem tudtál dönteni?
Iratkozz fel hírlevelünkre és segítünk
legújabb és legjobb ajánlatainkkal!

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

Elfogadom, hogy megadott személyes adataimat a Vista saját marketing tevékenységéhez, közvetlen üzletszerzés, piackutatás és tájékoztatás céljára telefonon vagy egyéb elektronikus hírközlési úton (pl. sms, mms, e-mail), automatizált hívórendszeren keresztül, illetve postai úton felhasználja, valamint harmadik félnek átadhatja a hatályos jogszabályok szerint. Tudomásul veszem, hogy a marketing@vista.hu elektronikus címek(en) keresztül kérhetem a nyilvántartott személyes adataim törlését, módosítását, illetőleg a kezelt adatokról való tájékoztatást.

A megadott email címet regisztráltuk! Kérjük, ellenőrizze email fiókját, a hírlevél feliratkozást aktiválni kell!
Hírlevél feliratkozás

Hibás vagy hiányzó adat!

Hibás vagy hiányzó adat!

A megadott email címet regisztráltuk!