Meglepetések hétvégéje Londonban

Londonba tartva két lehetőség között igyekszünk választani. Vagy tervszerűen bejárjuk a várost, végignézzük a legismertebb turisztikai látványosságokat, megnézzük a lovas őrségváltást és sörözünk a Soho valamelyik pub-jában. Vagy hagyjuk, hogy az események sodorjanak, nem tervezünk előre semmit, és már akkor is örülünk, ha előbukkan a nap a Hyde Park fáinak lombjai mögül.

Az izgalmas véletlenek játékára hagyatkozva ez utóbbi mellett döntünk.

Hamisítatlan angol reggeli

A természetesen szemerkélő esővel kísért napot egy igazi angol reggelivel kezdjük a Knightsbridge egyik pub-jában. Kapkodni nem kell, mert szombat lévén a ráérős londoniak is csak úgy tizenegy felé ülnek be első kávéjukra. Az igazi csokoládéból készült forró szívmelegítő mellé toast-ot és tükörtojást rendelünk, angol szalonnával.

A helyi specialitást, az érdekesen ízesített kukoricát, uborkát, paradicsomot és káposztát tartalmazó kis savanyúságtartót kérés nélkül teszik asztalunkra. A békés hétvégi hangulatot a fa újságtartóba helyezett napilapok, a halk zene és a szemközti asztalnál kávézó ráérős londoniak színesítik.

Szombat délelőtt Londonban: Notting Hill és Portobello Road

Szombat lévén nagy a nyüzsgés a Notting Hill környékén. A Portobello Road külvárosi piacán nemcsak régiségeket, ékszereket vásárolhatunk. Itt mindenki talál magának megfelelő csecsebecsét, bár az útikönyvek ígérte századeleji hangulat már a múlté.

A piac nyüzsgését magunk mögött hagyva átsétálunk a Hyde Parkba, amely minden évszakban kellemes hely. Ilyenkor már kezd elnéptelenedni az amúgy közkedvelt park, pedig egy nyár közepi Rolling Stones koncerten vagy Pavarotti előadásán akár százezer ember is koptatja itt a füvet. A vadkacsák és a hattyúk örökké ott úszkálnak a Serpentine nevű tavacskán, a városi strand pavilonjai viszont már üresen állnak. Kellemes sétával jutunk a Green Parkig, s azon át a Buckingham Palotához. A szigorúan őrzött, zárt kapukon keresztül nehéz elképzelni, milyen is lehet az élet odabent.

Irány a Big Ben

Ennyi séta után elkél a pihenés. Ehhez mi az első mellettünk megálló emeletes buszt választjuk, s csak azt ellenőrizzük, hogy „körülbelül” a Big Ben irányába tartson. Az emeletes buszok felső részén utazni felér egy városnézéssel. Bár London belvárosából kitiltották az autókat – csak a taxik és a buszok maradtak –, a buszokat csak a ráérőseknek ajánljuk. A Westminster Apátság mögött szállunk le.

A szomszédos Parlament és a Big Ben lenyűgöző, a Westminster hídról készítünk is néhány fotót. Bár a köztudatban a Big Ben a torony tetején lévő négyoldalú órának a neve, a valóságban a tizennégy tonnás harangot – amely az órákat üti – hívják így.

Londoni Aquarium - tökéletes program esős napokra

A folyóparton a város egyik viszonylag új büszkesége, a londoni városháza egykori épületében berendezett Aquarium csalogat. Mivel az idő igazán angolossá válik, azaz újra esni kezd az eső, úgy döntünk, hogy elmerülünk az óceánok világában. S bár a meleg tengerek elég messze vannak a Temzétől, ködös, esős napokon mindenkinek melegen ajánljuk ezt a cápákkal, rájákkal, teknősökkel teli érdekes vízi világot.

A kihagyhatatlan program Londonban: musical előadás

Este a Soho mellett döntünk, de az ismét találomra kiválasztott piros buszunk a Tottenham Court Road-on megy végig, s amikor leszállunk, szemben velünk egy óriási „We Will Rock You” plakátra leszünk figyelmesek. Queen-rajongóként gondolkodás nélkül a Musical-színház pénztárához sietünk, és némi szkepticizmussal bár, de jegyet kérünk a fél óra múlva kezdődő előadásra. Igaz, hogy az utolsó sorba, de kapunk jegyet. A musical története kissé bugyuta, Freddie Mercury világslágerei viszont garantálják a sikert.

Kulináris örömök a Sohóban

A zenei élmény után némi kulinárisra is vágyunk. A Sohóban hosszas keresgélés után bukkanunk rá egy angol pub-ra, ahol nem éppen jól átsütött steak-et eszünk. Furcsa, hogy a Sohóban thai, kínai, indiai, maláj, vietnami éttermet percek alatt lehet találni, igazi angolt viszont nagyítóval kell keresni. Barangolásunk közben egy magyar étterembe is belebotlunk, bár a Gay Hussar nevű vendéglőben csak mi beszélünk magyarul. A szívélyes pincér elmondása szerint a tulajdonos valamelyik felmenője lehetett magyar. A vendégek japánok, az árak pedig csillagászatiak.

London szeme mindent lát

A vasárnapi, szintén borongós idő London legújabb nevezetességéhez csábít. A British Airways London Eye állítólag nemcsak Európa, de a világ legnagyobb óriáskereke is. A Temze partján a millennium alkalmából felépített látványosság előtt nincs nagy sorállás, bár minden úti könyv ezzel riogat. Az elegáns jegyirodából kilépve felnézünk a hatalmas kerékre, mely méltóságteljes lassúsággal mozgatja az üvegkapszulákat.

Beszállás előtt azért sorban állunk egy kicsit, a várakozás éppen elegendő arra, hogy megfigyeljük milyen az, amikor egy társaság kibérel magának egy egész kapszulát, hozzá pezsgőt és kaviárt rendel, hogy ilyen királyi körülmények között gyönyörködjön a brit fővárosban. Nem csoda, hogy sok nászutas is jár ide. A magasba emelkedve pazar látkép tárul elénk, innen fentről látni, milyen óriási is ez a város.

Kötelező szuvenír Londonból: a tea

Egy óra után azért már jólesik földet érni. A közeli, nemrég elkészült gyalogoshídon sétálunk át a City-be. A Trafalgar Square minden évszakban más hangulatot áraszt. A politikai tüntetések kedvelt helyszínén most éppen valamelyik londoni futballcsapat rajongói gyülekeznek a délutáni meccsre. A tér a szurkolók dalaitól hangos, Nelson admirális szobra alatt fekete sapkás bobby-k nyüzsögnek. A Strand üzletei zárva vannak, egyedül egy teafüvekre specializálódott árus tart nyitva. Itt persze hosszas válogatás és találgatás következik: kinek milyen teafüvet vigyünk ajándékba, melyiknek milyen lehet az íze?

Minden út az Oxford Street-re vezet

Végül a Piccadily Circus érintésével a Regent Street-re megyünk. Az Európában egyedülálló, hosszan kanyarodó pompás háztömb egyik elegáns csokoládéüzletében veszünk egy kis útravalót. A legújabb angol divat szerint öltözött eladó fehér kesztyűvel, óvatosan csomagolja kiválasztott bon-bonjainkat. A méregdrága finomságokat az Oxford Street-ig el is majszoljuk. A reptéri busz megállójában ácsorogva már csak az édes utóíz marad, és London kicsit borongós, néha szemerkélő esővel fűszerezett, mégis kellemes emléke.