San Francisco: Négy nap a mennyben – bennfentes tippek egy hosszú hétvégéhez

A villamossínek, ahol Stone hadnagy és Harry drifteltek, a Mrs. Doubtfire című film hajtűkanyarjai, az Adams Family sötét épülete, Bruce Lee utcái, Coppola és Robin Williams háza. Az Egyesült Államok egyik legkülönlegesebb városában járunk. Ködös, vonzó, veszélyes és biztonságos, hippi és hipszter, elegáns, művészi és üzleti egyszerre. San Francisco-t az Isten is arra teremtette, hogy jól érezzük magunkat. Hosszú hétvégém során a nem tipikus turistalátványosságok keveredtek a jól ismert és szeretett városelemekkel.

1. nap: Jetlag helyett

Éppen csak bedobtam a cuccom a Hotel Vertigo egyik stílusos szobájában és mit sem törődve az ilyenkor kötelező jetlaggel, azonnal elsétáltam pár saroknyit az El Toro Taqueria-ba reggelizni. Az árkádsor mögött megbúvó, feltűnésmentes mexikói étkezde olcsó és egyszerű, legnagyobb erénye, hogy egyetlen hátizsákos-fényképezőgépes turistával sem fogsz itt találkozni.

A helyiek itt indítják a napjukat, minden ételük vegyszermentes és friss alapanyagokból készül - ez különbözteti meg őket az egyébként minden sarkon burritót és tacot áruló helyektől. Kiválóan alkalmas reggeli bambulásra és people-spottingra (lesed a kávéd mögül az embereket, hallod a szomszéd asztalok beszélgetésfoszlányait és közben nem gondolsz semmire, csak arra, hogy egyszerűen jó helyen vagy és része vagy a hétköznapoknak). Mivel már többször jártam San Francisco-ban, elhatároztam, hogy ez alkalommal kihagyom azokat a jól ismert látnivalókat, melyek minden útikönyvben a kötelező látnivalók közt szerepelnek és ahol ténfergő turistákat kell szlalomban kerülgetni, és a különleges, egyedi, helyiek által is kedvelt látványosságok illetve a helyi gasztronómia lesz utazásom célja.

A Mission

A Misson negyed lesz pár napra az otthonom, mely San Francisco közepén található, távol a turistazajtól. Napközben a Dolores Parkban eszméletlen a hangulat, ha jó az idő, tele van fiatallal, spontán zenekarokkal, DJ-kel, kutyásokkal, tánc- és taj-csi csoportokkal. Ha lemegy a nap, megnyílik a bárok és szórakozóhelyek ajtaja - itt a legszínesebb a város éjszakai élete. A környék a művészeti élet egyik központja, híres a street art helyeiről, melyek története az 1970-es évekbe nyúlik vissza. A mozgalom neve “Mission Muralismo” volt, a San Francisco-i életérzés kifejezői a város színességét, közösségi jellegét, változatosságát jelentették meg a falakon. Carlos Santana itt nőtt fel, imádta ezt a városrészt, mert egyszerre művészi és hétköznapi, élő, vibráló. A hangulata a mexikói, nicaraguai, kolumbiai keveréke, az éttermekben mariachi zenekarok játszanak, de a helyi hip-hop és rap melegágya is, rengeteg rendezvénnyel, fesztivállal. Aki teheti, töltsön el itt pár órát, nézze meg a graffitiket és egyszerűen vegye át a negyed különlegesen jó hangulatát.

2. nap: PP, avagy piac és park

A mai délelőtt a piacoké. Először a Városháza előtti téren a hangulatos termelői piac, a Farmer's Market jön, majd egy adag kajával a kézben nekivágok a dombnak, hogy Robin Williams kerítése előtt majszoljam el a céklacsipszet. Innen irány a vízpart és az Embarcadero, ahol az egykori kompkikötő épületében ma piac van, nagyon jó üzletekkel és apró bisztrókkal, éttermekkel. A www.ferrybuildingmarketplace.com oldalon érdemes előre kiválasztani az itt zajló kulináris események egyikét, mert a hely nagyon népszerű. Piacséta, híres séfek bemutatói, kóstolók váltják egymást. Az épület jobb helyen már nem is lehetne: szinte minden tömegközlekedési eszköz érinti, még a híres villamosnak is van előtte megállója. A nyüzsgés ellenpontjaként a piacozás után a kellemes Golden Gate Parkba indulok és egy leszek az évi 13 millió látogatója közül. A Japán Teakert mellet az Arborétum és a világklasszis kiállításokban gazdag de Young Múzeum önmagukban hetekre elegendő látnivalót kínálnak, de most az őslakos indián kiállítás érdekel.

3. nap: Bringás a hegyen

Az sem utolsó, hogy a szállodám közelében található a város egyik legnépszerűbb bisztró-péksége, a Tartine. A tulajdonos egy fiatal házaspár, akik a New York-i Culinary Institute of America után Franciaországban dolgoztak és gyűjtötték a tapasztalatot. Visszatérve az Államokba hagyományos, fatüzeléses kemencében kezdték sütni a kenyereiket és süteményeiket. Ma a Tartine a Legjobb pékség és a Legjobb reggelizőhely címeket viseli San Francisco-ban, míg a szerzőpáros szakácskönyve a top 10-be került - pedig ha valahol, akkor ott van választék szakácskönyvekben. Az nem is kérdés, hogy GMO- és adalékmentes alapanyagokat használnak, lassan ezt a vonatkozást már ki sem kell hangsúlyozni a város jobb helyein. Érdemes átugrani a Bi-Rite-ba, ahol mondjuk egy gyömbéres vagy narancsos-kardamomos fagyi, sós karamell és remek kávé és mindemellett egy nagyon klassz gourmet bolt marasztal. Az egész hely mentes a sznobériától, szemtelenül fiatal, tetovált alkarú profi brigáddal. Az extra kalóriákat a legjobb egy látványosan dimbes-dombos városban bringázással ledolgozni. A Blazing Saddles (www.blazingsaddles.com) 40-60 dollárért ad bérbe biciklit, de van nálunk tandem is az örök bringás romantikusoknak.

A város meglepően jól megismerhető két keréken, főleg, ha emberbarát útvonalat választunk (a kölcsönzőben lehet városnéző túrákhoz is csatlakozni). A mai úti cél: az örök kedvencen, a Golden Gate hídon átkelve Sausalito városka. Ha megküzdöttünk a hídon állandóan jelen lévő erős széllel, megtapasztalhatjuk a bringás átkelés felemelő érzését. Teljesen más hangulata van, mint a zárt turistabuszoknak. A híd oldalánál pihenjünk meg a kilátóponton - és ha szerencsénk van, az állandóan jelen lévő köd is kegyes hozzánk és láttatja az elegáns vashidat teljes nagyságában. Sausalitoban a főutcán, a kompkikötő közelében egy apró üzlet kirakatában kerek, forgó grillrácsot látunk majd. Az apró hely csak hamburgert árul, angus marhahúsból. Érdemes a hosszú sorba beállni és venni egyet 6,50-ért. Sausalito rendkívül kellemes művésztelep, apró üzletekkel, galériákkal és bisztrókkal, észrevétlenül elröppen csupán a nézelődéssel is néhány óra.

4. nap: Már megint a magyarok

A várostól észak felé utazva másfél órányira található a Haraszthy család pincészete. Már az is érdekes önmagában, hogy a neves sonomai borászok között találunk egy magyar nevet, pedig ez még semmi a család történetéhez képest. A tulajdonos, Val, büszke a gyökereire: ő a modern kaliforniai szőlőművelés és borkészítés atyjának, Haraszthy Ágostonnak az ükunokája. Igen, a nap-csókolta kaliforniai borok megújítója volt az őse, akinek nevére sokkal jobban emlékeznek az Egyesült Államokban, mint eredeti hazájában. A környéken sok helyen lehet díjmentesen bort kóstolni, a pincék listája a www.sonomacountry.com oldalon található. A borászatok tágas teraszokon, lugasokban, pincékben szolgálják fel a borokat, helyi sajtokkal, gyümölcsökkel együtt. A borok mellett a vidék és San Francisco is egyre híresebb lesz kézműves sörfőzdéiről. A városba visszaérve a Swan Oyster's Depotban kötelező seafood megállót tartani, minden szuper-friss és itt érdemes megkóstolni a város legjellegzetesebb ételét, a rozscipóban felszolgált, sűrű krémlevest, a clam chowdert. Mivel az egész napot gyakorlatilag végigittuk, méltó lezárása a túrának, ha az este is látványos Kínai negyeden átbandukolva beülünk egy limuzinba és pezsgős kitérőt teszünk a Treasure Island nevű szirthez, mezítláb a homokban, a város éjszakai fényeiben gyönyörködve.